Bizalom

Válás után gyermekszemmel

A minap hatal­mas bizal­mat kap­tam. Két — 8 és 10 éves — kis­fiú elme­sél­te, hogy miként élte meg 4 évvel koráb­ban a szü­lei válá­sát. Édes­any­juk­nak köszön­he­tő­en a fiúk meg­ta­nul­ták válasz­té­ko­san kife­jez­ni magun­kat és nyíl­tan beszél­nek az érzé­se­ik­ről is.

Anyu­ká­juk­nak nin­cse­nek egye­te­mi dip­lo­mái, egy­sze­rű­en csak érdek­li, hogy mi tör­té­nik adott hely­zet­ben vele, hogy old­hat­ja meg a leg­job­ban a rá váró fel­ada­to­kat. Érdek­lő­dik a világ iránt és ren­ge­te­get olvas. S ami még nagyon fon­tos, mer és tud segít­sé­get kér­ni szak­em­be­rek­től is, ha elakad. Olva­sott­sá­gá­nak köszön­he­tő­en tud­ja azt is, hogy mivel fog­lal­ko­zik egy coach, aki­től adott eset­ben segít­sé­get is kér, hogy minél hama­rabb ráta­lál­jon a meg­ol­dás­ra és tovább tud­jon lép­ni. Rend­sze­re­sen jár tan­fo­lya­mok­ra, elő­adá­sok­ra, de ami iga­zán fon­tos, hogy az elő­adá­so­kat nem csak láto­gat­ja, hanem meg­pró­bál­ja az ott hal­lot­ta­kat be is épí­te­ni az éle­té­be. 

Miért tar­tom fon­tos­nak mind­ezt leír­ni az édes­anyá­ról? Nos, min­den­ki a saját sor­sá­nak ková­csa, a fel­mé­ré­sek alap­ján leg­alább 80%-ban. Nem kell dip­lo­má­val ren­del­kez­ni ahhoz, hogy vala­ki élet­re­va­ló legyen és meg­ta­lál­ja a jó meg­ol­dá­so­kat.

Mi a jó meg­ol­dás? – Ami­től te magad elé­ge­dett­nek és sike­res­nek érzed magad! Nem a szom­széd, nem a szü­le­id és nem a barát­nőd, hanem TE.

****************************************************************************************************************************************

Tehát a fiúk, Boti és Huba a kéré­sem­re elme­sél­ték, hogy élték meg a válást, és ami utá­na követ­ke­zett. Elő­ször Huba mesélt, aki most 10 éves. Test­vé­re ekkor nem volt még ott, csak anyu­ká­ja és én.

-          Hogy emlék­szel vissza arra a nap­ra, ami­kor elmond­ták nek­tek a szü­le­i­tek, hogy elvál­nak?

Huba: A kony­há­ban ültünk és ját­szot­tunk, ami­kor anya elkez­dett mesél­ni, apa pedig körü­löt­tünk jött ment. – Gye­re­kek, anya és apa úgy dön­tött, hogy külön sok­kal job­ban fog­juk érez­ni magun­kat, ezért apa elköl­tö­zik egy külön lakás­ba, ahol lesz egy szo­bá­tok, ahogy most is. Anya is új hely­re elköl­tö­zik vele­tek, ahol megint csak lesz egy külön szo­bá­tok. Lesz, ami­kor anyá­val lesz­tek és lesz, ami­kor apá­val. Így min­den­ki­nek sok­kal jobb lesz.

Anya: Ami­kor elmond­tam nekik, akkor nem is kér­dez­tek sem­mit, csak ját­szot­tak tovább. A kér­dé­sek csak később jöt­tek, a leg­vá­rat­la­nabb pil­la­na­tok­ban.

-          Milyen kér­dé­sek merül­tek fel később?

Huba: Aggód­tam, hogy az ágya­mat és a játé­ka­i­mat vihe­tem-e magam­mal? Örül­tem, hogy anya min­dent elmon­dott és együtt ter­vez­tük meg a köl­tö­zést. Volt időnk fel­ké­szül­ni, mert nem köl­töz­tünk el azon­nal. Ami­kor eljött az idő, akkor együtt pakol­tuk össze a játé­ka­i­mat és együtt is pakol­tunk ki oda aho­va én sze­ret­tem vol­na az új lakás­ban. Én nagyon sze­re­tem apát, ezért soká­ig hara­gud­tam anyá­ra, hogy külön köl­töz­tek, mert azt gon­dol­tam, hogy még kibé­kül­het­nek, de már tudom, hogy ez így a leg­jobb. Így nincs vesze­ke­dés, apa is sok­kal jobb fej lett és töb­bet ját­szik velünk.

-          Mi az, ami meg­nyug­ta­tott?

Huba: Van egy kék kis ele­fán­tom, amit szü­le­té­sem­kor kap­tam. Őt viszem magam­mal min­den­ho­vá a mai napig is. Ami­kor apá­nál vagyok, akkor van nálam egy anya illa­tú ruha, ami­kor pedig anyá­val vagyok, akkor pedig apa sál­ját viszem magam­mal. Így min­dig velem van min­den­ki. Nagyon jó, hogy anyá­val min­dent meg lehet beszél­ni.

Ekkor betop­pant Boti is.

Boti: Ti miről beszél­get­tek?

-          Meg­kér­dez­tem a tesó­dat, hogy emlék­szik vissza arra, ami­kor elmond­ták nek­tek a szü­le­i­tek, hogy elvál­nak? Emlék­szel egy­ál­ta­lán rá? Még csak 4 éves vol­tál.

Boti: Per­sze, hogy emlék­szem. A nap­pa­li­ban ültünk és ját­szot­tunk a föl­dön. Anya velünk ját­szott, apa pedig körü­löt­tünk mász­kált a lakás­ban. Anya mond­ta, hogy külön köl­töz­nek apá­val, mert így bol­do­gab­bak lesz­nek. Érez­tem, hogy most vala­mi isme­ret­len dolog vár ránk, de izgal­mas lesz.

Huba: Te nem is emlé­kez­hetsz ezek­re, mert olyan kicsi vol­tál.

Boti: De emlék­szem… főleg az akko­ri érzé­se­im­re.

Az nem zavart, ami téged, hogy elköl­tö­zünk és el kel­lett adni a házat. Viszont zava­ro­dott vol­tam, mert sehol nem érez­tem jól magam, mint eddig.

-          Mi az, ami még­is nyu­gal­mat, jó érzést jelen­tett szá­mod­ra?

Boti: A játé­ka­i­mat és a ked­venc dol­ga­i­mat bepa­kol­tam egy nagy zacs­kó­ba és min­den­ho­va vit­tem magam­mal, mert nem vol­tam biz­tos ben­ne, hogy újra vissza­me­he­tek a másik lakás­ba, ahol éppen nem vol­tam. Nekem nagyon rossz volt anyá­tól külön len­ni, sokat sír­tam, mert hiány­zott. Ugyan min­dig volt nálam anya illa­tú ruha, ami­től kicsit jobb volt, de nem segí­tett annyit, mint a tesóm­nak.

-        Mi tör­tént aztán később?

Emlék­szem, sokat ját­szot­tunk anyá­val és bár­mi­kor kér­dez­tünk vala­mit a köl­tö­zés­ről, min­dig volt ide­je vála­szol­ni nekünk. Érde­kelt, hogy lesz-e saját szo­bánk? Vihe­tem-e a játé­ka­i­mat és a ruhá­i­mat? Hova fogok jár­ni ovi­ba? Főleg a köl­tö­zés­ről beszél­tünk és arról, hogy mi fog tör­tén­ni. Nekem nagyon nehéz volt akkor, de már min­den rend­ben van és tudom, hogy így a leg­jobb. Nem sze­ret­tem hall­gat­ni, ahogy anyá­ék kia­bál­nak. Már nem szok­tak. Vég­re nyu­ga­lom­ban és béké­ben élünk… ez nekem nagyon jó.

A múlt héten lát­tam, hogy a suli­ban az egyik osz­tály­tár­sam szo­mo­rú és nem beszél­get sen­ki­vel. Végül elmond­ta, hogy most tud­ta meg, hogy a szü­lei elvál­nak és szé­gyel­li magát. Ekkor derült, ki, hogy az osz­tály­ban már csak 4 gye­rek­nek élnek együtt a szü­lei, a töb­bi­e­ké már elvál­tak….

Mond­tam neki, hogy csak elő­ször nehéz, aztán már könnyebb lesz és nem lesz szo­mo­rú.

   Srá­cok, nagyon szé­pen köszö­nöm a bizal­mat és hogy elmond­tá­tok nekem is a tör­té­ne­te­ket.

Anyu­ká­juk a mai napig is min­den este mesél nekik hol könyv­ből, hol fej­ből és ren­ge­te­get beszél­get­nek. Lehe­tő­sé­gük van elmon­da­ni az érzé­se­i­ket, gon­do­la­ta­i­kat és per­sze fel­ten­ni a kér­dé­se­i­ket.

Arról, hogy Anya hogy élte meg a válást, majd leg­kö­ze­lebb írunk.

Ha Te is szeretnél előre tervezni és tenni magatokért hasonló helyzetben, akkor találkozzunk 2019. május 28-án, csütörtökön és beszélgessünk a válásról és következményeiről szakemberekkel.

Képek for­rá­sa: www.pixabay.com

Meg­osz­tom:

Kategória Egyéb