Rózsaszín köd, avagy jól jött volna egy házassági szerződés

Tapasz­ta­la­ta­im sze­rint gyak­ran az a lány­re­gény­hez hason­la­tos tév­hit él a fejek­ben a házas­ság­gal kap­cso­lat­ban, hogy csak azok mond­ják ki a bol­do­gí­tó igent, aki nagyon sze­re­tik egy­mást és együtt kép­ze­lik el az éle­tü­ket. A való­ság ennél sok­kal árnyal­tabb. Min­den ember­nek van elő­éle­te és van­nak koráb­bi tapasz­ta­la­tai, melyek lehet­nek jók vagy rosszak, de a két vég­let között szá­mos ténye­ző befo­lyá­sol­ja a kap­cso­lat sze­rep­lő­it. Ha egy kicsit a jövőnk­be néz­nénk – nem a jövő­be látó javas­asszo­nyok­ra gon­dol­tam — és lát­nánk elő­re a követ­kez­mé­nye­ket, sok kel­le­met­len­ség­től tud­nánk meg­kí­mél­ni magun­kat.

 

Minap egy ked­ves isme­rő­söm­mel, Kamil­lá­val beszél­get­tem a nap­le­men­té­ben egy pohár hűs bor mel­lett. Emlí­tet­te, hogy lát­ta a Házas­társ­ból váló­társ – szer­ző­dés a kap­cso­la­tok­ban work­shopunkat és fel­fi­gyelt rá, mert a saját éle­té­nek egy koráb­bi, kel­le­met­len élmé­nyét jut­tat­ta eszé­be. Elmond­tam neki, hogy a work­shop arról szól töb­bek között, hogy

  • milyen elő­nyei van­nak a házas­sá­gi szer­ző­désnek és miért érde­mes gon­dol­ni rá elő­re, illet­ve
  • a kiegyen­sú­lyo­zott pár­kap­cso­lathoz kapunk gya­kor­la­ti­as esz­kö­zö­ket.

 

Kamil­lá­ból ekkor fel­tör­tek az emlé­kek és vissza­ug­rot­tunk az idő­ben 16 évet, ami­kor az első házas­sá­gá­ra készült. Izga­tott volt, de ugyan­ak­kor bizony­ta­lan is, hogy tény­leg jól válasz­tott-e, és való­ban egy éle­ten át fog-e tar­ta­ni ez a kap­cso­lat? Volt sok barát­ja és isme­rő­se, de sen­ki­vel nem tud­ta vagy nem mer­te meg­osz­ta­ni a két­sé­ge­it. A kis­hi­tű­sé­ge, a tanács­ta­lan­sá­ga, az ala­csony önér­té­ke­lé­se és a múlt­ban elszen­ve­dett és fel nem dol­go­zott sérü­lé­sei végül is az oltár elé vezet­ték.

A közös éle­tü­ket úgy kezd­ték, hogy Kamil­la négy­szer akko­ra vagyon­nal ren­del­ke­zett, mint a válasz­tott­ja. Egy ügy­véd barát­ja fel is hív­ta rá a figyel­mét, hogy talán érde­mes len­ne házas­sá­gi szer­ző­dést köt­ni, de ekkor elhes­se­get­te a gon­do­la­tot, mond­ván milyen bizal­mat­lan­nak és szá­mí­tó­nak tűn­ne, ha ilyen kérés­sel áll­na a válasz­tott­ja elé.

  • Per­sze a mai szem­mel már tudom, hogy ha ez egy iga­zán őszin­te kap­cso­lat lett vol­na, akkor ez nem tűnt vol­na bizal­mat­lan­ság­nak, hanem pont ellen­ke­ző­leg. Az abszo­lút biza­lom és meg­ér­tés jele – meren­gett Kamil­la.

 

Utó­lag rájött, hogy nem egy­más­nak let­tek teremt­ve. Mások vol­tak a célok, más volt az élet­szem­lé­le­tük, a kom­mu­ni­ká­ci­ó­juk, más­hogy szo­ci­a­li­zá­lód­tak és sok min­den volt, ami­ben nem értet­tek egyet. Két és fél évvel később el is jött az idő, ami­kor eldön­töt­ték, hogy elvál­nak. Sze­ren­csé­re gyer­me­kük még nem volt, de az érzel­mi vál­ság mel­lett a vagyon­meg­osz­tás nem ment egy­sze­rű­en. A tör­vény sze­rint fele – fele illet­te a két felet, hiá­ba vitt be Kamil­la négy­szer akko­ra vagyont a házas­ság­ba és kere­sett töb­bet. Mind­ez a házas­ság alatt szer­zett lakás­nak volt köszön­he­tő, ame­lyet – szin­tén érzel­mi ala­pon — közös név­re, fele-fele arány­ban vásá­rol­tak. Bizony hosszú peres­ke­dés hozott csak – nem is tel­jes körű – ered­ményt a meg­osz­tás­nál.

 

Kamil­la egy nyu­godt és sze­rény ember, de az igaz­ság­ta­lan­sá­got nehe­zen vise­li. A válás során talál­ko­zott olyan jel­lem­vo­ná­sa­i­val és tulaj­don­sá­ga­i­val, amin maga is meg­le­pő­dött. A fér­jé­nek is meg­is­mer­het­te a söté­tebb olda­lát… Hova vezet az, ha két ember — akik egy­kor sze­ret­ték egy­mást — sze­re­te­te közöm­bös­ség­be, majd gyű­lö­let­be for­dul át? Sok kel­le­met­len­ség­től meg­kí­mél­het­ték vol­na magu­kat, ha annak ide­jén meg­hall­ja az ügy­véd taná­csát és elő­re gon­dol­ko­zik, vagy éppen szem­be­jött vol­na vele egy work­shop, ahol erről tájé­ko­zód­hat, ötle­te­ket kap­ha­tott vol­na, még akár a házas­sá­gá­nak, kap­cso­la­tá­nak job­bá téte­lé­hez is. De nem tör­tént ilyes­mi, és nem hal­lot­ta meg, amit kel­lett vol­na, így csak a huza-vona várt rá, és a sok kel­le­met­len élmény, ami elke­rül­he­tő lett vol­na.

 

Min­den jó, ha a vége jó…

Végül elvál­tak és sze­ren­csé­jük­re mind­ket­ten meg­ta­lál­ták a hoz­zá­juk illő tár­sat és csa­lá­dot ala­pí­tot­tak. Az idá­ig veze­tő út azon­ban rögös volt és ren­ge­teg önis­me­re­ti mun­ka kel­lett Kamil­lá­nak hogy szem­be néz­hes­sen önma­gá­val, ami — mint tud­juk — az egyik leg­ne­he­zebb dolog az élet­ben. Ebben töb­bek között egy coach volt a segít­sé­gé­re, aki­nek elmon­dá­sa sze­rint sokat köszön­het, és vég­te­len hálá­val gon­dol rá, hogy viszony­lag könnyen fel tud­ta dol­goz­ni a múlt­ját és a jövő­re tud­ta helyez­ni a fókuszt.

Képek forrása: www.pixabay.com

Mi lehet ebből a tanul­ság? – Hát, kinek mi …  De azért emel­jünk ki néhány dol­got:

  • érde­mes elő­re gon­dol­koz­ni és tájé­ko­zód­ni
  • a házas­sá­gi szer­ző­dés fon­tos dolog, ha el sze­ret­nénk kerül­ni egy sor kel­le­met­len­sé­get
  • ami­kor sze­ret­jük egy­mást, de nem tudunk erről a témá­ról beszél­ni akkor mit várunk el a hely­zet­től, ami­kor már utál­juk egy­mást?
  • ha két­sé­ge­ink van­nak, akkor beszél­jük róla minél töb­bet a meg­fe­le­lő helyen
  • ha már gond­ja­ink van­nak, a szak­em­ber sokat segít­het a baj­ban, mert közel sem biz­tos, hogy egye­dül ki tudunk mász­ni belő­le és az sem mind­egy, hogy mennyi időt töl­tünk el a gödör alján

Házas­társ­ból váló­társ – szer­ző­dés a kap­cso­la­tok­ban work­shop

Meg­osz­tom: